A szakáll sosem volt csupán egy férfias dísz vagy múló divathóbort. Különböző korokban mély szimbolikus jelentéssel bírt – a bölcsesség, férfiasság, hatalom vagy épp a lázadás jelképe volt.
Egyes ókori kultúrákban a szakállat kifejezetten tisztelték. Az ókori Egyiptomban például a hatalmas férfiak nemcsak növesztették, hanem bonyolult formákba is igazították szakállukat. Egyes uralkodók még mesterséges, fémből készült szakállat is viseltek, amely isteni kapcsolódásukat szimbolizálta.
Az ókori Görögországban a szakáll a bölcsesség és a filozófia jele volt. Ebben az időszakban éltek a híres gondolkodók – Szókratész, Platón és Arisztotelész –, akiket gyakran szakállal ábrázoltak. A szakáll szinte az értelmiség ismertetőjegyévé vált. Sőt, Görögországban a szakáll leborotválása büntetésnek számított.
A rómaiaknál viszont épp az ellenkező irányba változott a trend: náluk elterjedt a borotválkozás, főleg a későbbi korszakokban. A simára borotvált arc a tisztaság és műveltség szimbóluma lett, ami teljesen új megvilágításba helyezte a férfiasságról alkotott képet.
A középkori Európában a szakáll ismét a férfiasság jelképe lett. A lovagok és királyok büszkén viselték, hogy ezzel is bizonyítsák érettségüket és legfőképp bátorságukat.
Az iszlám hagyományban a szakáll növesztése szunna, vagyis Mohamed próféta hagyományának követése. Sok muszlim kultúrában a mai napig a szakáll a vallásosság és a hit iránti elkötelezettség jele.
Hasonló jelentéssel bír a szakáll a pravoszláv keresztény szerzetesek körében is – ők hosszú szakállt viselnek, ami a világi dolgokról való lemondás és alázat szimbóluma.
A 19. században a szakáll valódi fénykorát élte. Olyan ismert személyiségek, mint Abraham Lincoln vagy Charles Darwin viseltek szakállat, amely a morális tartás és a tekintély szimbólumává vált.
Számos ország hadseregében a szakáll nemcsak megengedett volt, hanem kifejezetten bátorították is viselését – a férfias megjelenés és a vezetői kiállás részeként.
A modern társadalom kialakulásával a szakáll jelentése is jelentősen átalakult. Az üzleti világban és a hadseregben a borotvált arc lett a profizmus és a tisztaság jelképe.
Az 1960-as évektől kezdve a szakáll újra visszatért – a szabadság szimbólumaként. Művészek és hippik viselték szakállukat, hogy ezzel kifejezzék lázadásukat a fogyasztói társadalom ellen, vagy épp függetlenségüket hangsúlyozzák.
Az 1990-es években a szakáll megjelent a grunge zenészek körében, de az igazi áttörést csak 2010 után hozta meg, amikor kialakult a hipszterkultúra. Ettől kezdve a szakáll a modern férfi egyik fő jelképévé vált.
A 21. században a szakáll soha nem látott mértékben vált az egyéni identitás részévé. Emellett hatalmas üzletté is nőtte ki magát – szakállolajok, speciális kefék és növekedést segítő kiegészítők egész piaca jött létre.
Ma a szakáll az egyéni márka fontos része, különösen az influenszerek, kreatív szakemberek és vállalkozók körében. A szakáll már a professzionális környezetben is elfogadott, feltéve, hogy megfelelően van ápolva és karbantartva.